Amit a nyelvészeti és kognitív kutatások mondanak – és amit tényleg érdemes csinálni
Sokan úgy érzik, hogy értik az e-maileket, a meetingeket, a podcastokat. Mégis, amikor meg kellene szólalni, a szavak nem jönnek.
Munkám során rengeteg olyan felnőtt nyelvtanulóval beszéltem, akik legfőbb problémája az volt, hogy az évek alatt passzívvá vált szókincsüket nem tudták, hogyan tegyék újra aktívvá.
Mindent értettek írásban és szóban is, de amikor nekik kellett volna válaszolniuk, nem jöttek a szavak. Esetenként még az a szó sem jutott eszükbe, amit előtte egy-két mondattal már hallottak a másik féltől.
Ez azt az érzést kelti, mintha a tudás „elveszett” volna.
A tudományos kutatások viszont mást mutatnak: a tudás ott van, csak nem hozzáférhető.
Ebben a cikkben kutatásokra alapozva bemutatom, hogy mi a különbség a passzív és az aktív szókincs között, miért nem jönnek a szavak, amikor kellene és hogyan tudod otthon, egyedül, biztonságosan újra aktiválni a szókincsedet.
Passzív vs. aktív szókincs – mi a különbség valójában?
A nyelvészet és a pszicholingvisztika két külön rendszerről beszél:
- Passzív (receptív) tudás: felismerés, megértés
- Aktív (produktív) tudás: előhívás, használat
A kutatások szerint (pl. Nation, 2001; Hulstijn, 2001) a passzív szókincs jóval nagyobb, mint az aktív. Akár 2–3-szoros különbség is lehet.
A probléma tehát nem az, hogy miért válik egy adott szó a passzív szókincsünk részévé, hanem az, hogy senki nem tanított meg arra, hogyan hívd elő.
Miért nem aktiválódik magától a szókincs?
1. Az előhívás más idegrendszeri folyamat, mint a felismerés
Kognitív pszichológiai kutatások (pl. Anderson, 1983; Baddeley, 1997) kimutatták:
- felismerni egy szót = alacsony terhelés
- előhívni és használni = magasabb kognitív terhelés
Ha stressz, megfelelési kényszer vagy időnyomás van jelen (pl. meeting, gyors válaszadás), az előhívás blokkolódik, hiszen nem tud ekkora terhelést egyszerre feldolgozni az agy, ha nincsen tudatosan erre trenírozva.
Ezért van az, hogy egy ilyen helyzet után gyakran utólag már tudod, hogy mit kellett volna mondanod. a hosszan keresett szó újra eszedbe jut. Ilyenkor, amikor elmúlik az éles helyzet, bánjuk,hogy akkor nem mondtuk, pedig tudtuk.
A legrosszabb, amit tehetünk ebben a helyzetben, az az önmagunk hibáztatása. „De hát tudtam, miért nem mondtam?” Emlékezz erre a cikkre és legyél magaddal türelmes. Engedd meg magadnak a hibázás lehetőségét. Tudatosítsd magadban, hogy ez nem azért történt, mert nem vagy jó angolból, hanem azért, mert nem sikerült előhívni a meglévő tudásodat a magas kognitív terhelés miatt.
2. A hibázástól való félelem lekapcsolja a hozzáférést
Az Affective Filter Hypothesis (Krashen, 1982) szerint a szorongás és a félelem gátolja a nyelvi hozzáférést. Ez nem motivációs, vagy tudásbeli kérdés, hanem neurológiai.
Minél jobban akarsz teljesíteni annál nehezebb megszólalni. Szerintem ezt mindannyian átéltük már. Egy vizsga után mindig jobban tudjuk, mit mondhattunk volna. Ha te is átélted már, hogy vizsgahelyzetben, előadás közben, esetleg állásinterjún csak hebegtél-habogtál, de utána pontosan tudtad, mit és hogyan kellett volna mondanod, akkor látod, hasonló helyzetben sem az angoloddal van a probléma. Ez egy természetes jelenség és abszolút nem vagy ezzel egyedül.
Ismét csak azt tudom neked mondani, hogy legyél magaddal megértő, türelmes, mert ez nem azt jelenti, hogy „nem megy az angol”, hanem egy teljesen normális neurológiai folyamat zajlott le benned.
3. A legtöbb „gyakorlás” nem valódi aktiválás
Sok klasszikus nyelvtanulási módszer:
- felismerésre épít (olvasás, hallgatás)
- vagy izolált előhívásra (szólista, fordítás)
A kutatások (Laufer & Goldstein, 2004) szerint viszont a szókincs akkor válik aktívvá, ha jelentéssel bíró kontextusban, enyhe kognitív erőfeszítéssel használjuk. Ilyen például egy kontextusba ágyazott gap-fill feladat. Többen visszajelezték a januári Business English szókincsfejlesztő kihívás során, hogy a gap-fill feladatot találták a leghasznosabbnak, mert látták a tanult kifejezéseket kontextusba ágyazva. Éppen eléggé dolgoztatta meg az agyukat ahhoz, hogy kihívásnak érezzék, de éppen csak annyira volt nehéz, hogy utána sikerélményük legyen.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Nézzük meg, hogy mi az, ami NEM működik:
- szótanulás listából
- „ma megtanulok 20 új szót”
- nyelvtani szabályok ismétlése
Ami működik:
- fokozatos előhívás
- alacsony kockázatú használat
- ismétlődő, hasonló helyzetek
5 TUDOMÁNYOSAN MEGALAPOZOTT, AZONNAL ALKALMAZHATÓ MÓDSZER
1. Gondolkodj mondatokban, ne szavakban
A kutatások szerint (Wray, 2002) a nyelvhasználók formulaikus egységekben gondolkodnak:
- „I see what you mean”
- „That makes sense”
- „What I’m trying to say is…”
Nem szókincset kell aktiválni, hanem kész gondolati egységeket. Ha ilyen „Chunks of Language”, tehát kisebb nyelvi egységeket tanulsz meg, az sokat számít a nyelvhasználatod folyékonyságának a szempontjából. A beszéded természetesebbnek fog hatni, mert nem az anyanyelveden ismert kifejezéseket próbálod majd szóról szóra átfordítani. Egyben tanulsz meg teljes szófordulatokat, esetenként rövidebb mondatokat. Ez egyszerre a szókincsedet is továbbfejleszti.
Önbizalom szempontjából sem utolsó ez a módszer, hiszen nyelvtanilag is helyes mondatokat tudsz így mondani anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tennél egy-egy bonyolultabb szerkezet elemekből való összerakása nélkül. Anyanyelviek által használt kifejezésekkel és szófordulatokkal lesz így tele a nyelvi eszköztárad.
Gyakorlat:
Írj le 5 olyan mondatot, amit értesz, de ritkán mondasz ki.
2. Használj „fél-aktív” feladatokat
Ez a lépcső gyakran hiányzik a nyelvtanulásban, hiszen senki nem mutatta meg neked.
Példák:
- válasz megfogalmazása írásban, elküldés nélkül
- meeting után: „mit mondtam volna?” – önmagad hibáztatása nélkül
- hangosan, de egyedül megfogalmazott reakciók
Az agy számára ez előhívás, de alacsony stressz.
Én személyesen ezt úgy csináltam, hogy amikor még kezdő voltam, magamban narráltam a cselekvéseket, amiket éppen végeztem. Próbáltam idegen nyelven gondolkodni akkor is, amikor még szegényes volt a szókincsem. Elképzeltem, hogy egy-egy adott helyzetben mit mondanék. Olvastam egy blogbejegyzést vagy social media posztot idegen nyelven és elképzeltem, esetleg le is írtam, hogy mit kommentelnék, anélkül, hogy elküldtem volna.
Így nem vagy éles helyzetben, nincs kockázat, kisebb a kognitív erőfeszítés, nincs ellenállás agyban.
Amit tanításkor gyakran alkalmazok az az, hogy összegyűjtünk olyan kifejezéseket, amiket a tanuló ismer, de nem szokott használni, mert éles helyzetekben nem jut eszébe. Ezek leggyakrabban kötőszavak, szövegkohéziós elemek, mondatkezdések, véleménykifejezések. Összeírjuk ezeket a „chunkokat” és egy-egy kérdésnél, beszédtémánál muszáj felhasználnia őket. Tehát éles helyzet nélkül, biztonságos környezetben tudja aktívan használni azokat a szavakat, amiket eddig is értett, de valahogy nem jöttek eddig a szájára.
3. Ismételj helyzeteket, ne szavakat
A kutatások szerint (Ellis, 2003) az ismétlődés akkor hatékony, ha:
- ugyanaz a kommunikációs helyzet
- enyhén változó tartalommal
Ismerős helyzetben az agy már kevésbé blokkol le. Senkinek nem fog feltűnni, hogy egy másik beszélgetésben egy órával ezelőtt ugyanezt a kifejezést használtad, amit most is épp szeretnél bevetni. Nem azt mondom, hogy ismételgesd magad és csak egyetlen kifejezésed legyen arra, hogy „In my opinion”, de minél inkább ismerősnek tűnik a kommunikációs helyzet, annál bátrabban fogod használni a már ismert kifejezéseket, annál könnyebb lesz őket előhívnod a passzív szókincstárból.
4. Lassíts – az aktiválás nem gyors folyamat
Már többször is mondtam, hogy a legjobb tanács, amit adhatok az az, hogy légy magaddal türelmes. Ezt pedig nemcsak én mondom, hanem a tudomány is. A retrieval practice (Karpicke & Roediger, 2008) kimutatta, hogy a lassabb, nehezebb előhívás tartósabb tudást eredményez.
Ha „keresned kell a szót”, az jó jel, nem kudarc. Az azt jelenti, hogy nagyobb annál a szókincsed, mint amit valóban használsz. Próbálj meg erre emlékezni és ha tudsz, büszke is lenni magadra. Mert sokkal több tudás van a fejedben, mint hiszed. Sokkal nagyobb az angol szókincsed, mint hiszed. És lassan képes leszel ebből egyre többet és többet előhívni, csak légy türelmes magaddal.
5. Változtasd meg a célodat
Ne azt fogalmazd meg célként, hogy „folyékonyan akarok beszélni”, hanem azt, hogy „hozzá szeretnék férni ahhoz, amit már tudok”
Ez radikálisan csökkenti a belső nyomást, és paradox módon gyorsítja az aktiválást. Ahogy már korábban említettem, minél kisebb nyomást helyzel magadra, annál jobban fog menni az aktiválás. Ne legyél pont te az, aki saját magára pakolja az extra stresszt a megfoghatatlanul magas elvárásokkal.
A legfontosabb felismerés
A passzív szókincs nem „elromlott”. Nem „kiesett”. Nem „újra kell tanulni”. Nem vagy béna, nem vagy rossz angolból, és nemcsak veled fordul elő, hogy egy általad már jól ismert szót nem tudsz előhívni, amikor éles helyzetben kell angolul beszélni.
A passzív szókincshez való hozzáférés nem akarat, hanem környezet, tempó és módszer kérdése. Türelmes, befogadó, bátorító környezet (ebbe saját magad, a saját elvárásaid is beletartoznak!), lassú, sok ismétlésre épülő tempó és aktív használatra, nem passzív befogadásra irányuló módszer egy kis „chunkinggal”, azaz kis nyelvi összetartozó szerkezetekkel fűszerezve.
Zárógondolat
Azok, akiknél a szókincs újra aktívvá válik, ritkán mondják azt, hogy „végre sikerült megtanulnom”.
Inkább azt mondják, „nem gondolkodom rajta annyit.”
És ez a valódi váltás. Légy magaddal türelmes, megértő. Legyél önmagad legnagyobb szurkolója, ne pedig bullyja.
Ha szeretnéd velem aktiválni a szókincsed, nagy szeretettel várlak az online Beszédfejlesztő Klubokba.
Az alábbi űrlap csak igényfelmérés, itt tudod nekem jelezni, hogy érdeklődsz a klub iránt.
Az adataidat az Adatkezelési tájékoztatóban foglaltak szerint kezelem.